Mindent a minimális díjról

Mindent a minimális díjról
Click here to read this post in English.

Ha egy fordítótól az árait tudakolja, válaszul egy szószámon, leütésen, órákon vagy oldalszámon alapuló számot kap majd – attól függően, melyiket kedveli jobban a fordító, és mik a szokások ott, ahol él. Azonban valószínűleg még egy számot megad majd Önnek, amely „minimális díj” név alatt fut. A fordítók ezt kis projektek esetében számolják fel, mondjuk 300-400 szónál rövidebb szövegekre.

„De miért számolnak fel minimális díjat a fordítók? Ha azt kérem, hogy fordítson le 30 szót, akkor nem ugyanannyiért kellene megcsinálnia, mint egy 300 szavas szöveget. Ez nem fair, ugye?” – mondhatja.

Akkor meg miért?

Nos, gyakorlati okai vannak, amiért a legtöbb fordító úgy dönt, hogy minimális díjjal dolgozik, lássunk ezekből néhányat:

Színtiszta kapzsiság

Neeem. Csak viccelek, a legtöbben igazából egész rendes emberek vagyunk.

Kis projekt =/= Kis probléma

A kis projektek gyakran szólisták, táblázatok vagy kontextus nélküli mondatok formájában érkeznek. A pontos fordítás elkészítéséhez elengedhetetlen összefüggések és szövegkörnyezet megértése miatt a fordító akár ugyanannyi vagy több kérdést is feltehet az ügyfél felé, mint egy nagyobb projekt esetében. Ha a szöveg egy hosszabb dokumentum része, valószínű, hogy a fordítónak látnia kell és el kell olvasnia az egész fájlt, vagy meg kell néznie a korábbi fordításokat, ha azok elérhetőek. Egy rövid szövegnek lehet, hogy ugyanolyan bonyolult háttere van, mint egy hosszabbnak. Ennek a megismerése időt igényel, amelyet a minimális díj lefed.

Kulcsfontosságú kutatás

A témától függően egy pár szavas szöveg fordításához lehet, hogy hasonló kutatómunkára van szükség, mint egy nagyobb projekt esetében. Ez az előző ponthoz kapcsolódik, mivel a kutatómunka gyakran a dokumentum hátterére, már létező fordítások összevetésére, és a terminológiai munkára vonatkozik. Első látásra úgy tűnhet, hogy könnyű 30-40 szót pikk-pakk lefordítani, azonban a hozzá kapcsolódó kutatás akár megduplázhatja vagy megháromszorozhatja a projekttel eltöltött időt.

Azonnal!

Legtöbbször a rövid szövegek iszonyatosan rövid határidőket jelentenek, és a fordítónak csapot-papot ott kell hagynia, és az új, sürgős projektre koncentrálnia, hogy határidőn belül elkészüljön vele. Egy új projektre való átugrás ilyen rövid időn belül hatalmas koncentrációt igényel a fordítótól, akinek akár az egész gondolkodásmódját meg kell változtatnia, például amikor egy nehézkesen megfogalmazott hivatalos szövegről egy aranyos gyerekkönyvre kell átváltania.

A minimális díj figyelembe veszi, hogy ezek a nem várt, kiemelt fontosságú projektek félbeszakíthatják a napot, és egyes esetekben akár még kis sürgősségi felárként is funkcionálhat.

Unalmas papírmunka

Lehet, hogy nem gondolná, hogy a projekttel járó adminisztratív feladatok közvetlenül kapcsolódnak a fordításhoz, de azok is fontosak. Egy jól szervezett fordító, aki átlátható módon jegyzi fel az összes projektet, amelyen dolgozott, képes betartani a határidőt, és sokkal hatékonyabban tud válaszolni az Ön kérdéseire.

A projektek megfelelő nyilvántartása (legyen az egy táblázat, szoftver vagy egy szamárfüles jegyzetfüzet formájában) segíti magát a fordítást is. Pontos feljegyzések segítségével a fordító könnyebben vissza tud utalni a korábbi fordításokra, rájuk tud keresni, és így képes következetes terminológiát és stílust használni az összefüggő dokumentumok esetében.

Elengedhetetlen, hogy a fordító munkáját (még a legkisebb projektet is) pontosan feljegyezze jövőbeni referenciaként, és egy kis projekt feljegyzése ugyanazokat a lépéseket és időt jelenti, mint egy nagy projekt nyilvántartása. Habár a legtöbb fordító nem beszél erről, áraink az adminisztratív díjakat is magukba foglalják, és a minimális ár sem kivétel.

Potya munka

Még egy dolog van, amiről beszélnünk kell a minimális díjakkal kapcsolatban, ez pedig a „potya munka”.

Néha, amikor a fordítója jókedvű / szeret Önnel dolgozni / tényleg csak öt percet vett igénybe / a szöveg egy nagyobb, folyamatos projekt része, amelyet már jól ismer stb., akkor lehet, hogy ingyen felajánlja Önnek a kis fordítást az Ön és munkakapcsolatuk iránti elismerése jeleként.

Azonban ne várjon el rendszeresen potya munkát egy hivatásos fordítótól. Ha egy fordító egy kisebb munkát ingyenesen végez el, akkor valószínűleg jó oka van rá az adott szituációban, úgyhogy ne gondolja automatikusan, hogy a következő kis projekt során is ingyenes szolgáltatást kíván nyújtani.

***

Remélem, hasznosnak találta ezt a rövid cikket. Ha bármi kérdése lenne, vagy szeretné megtudni, hogyan dolgoznak a fordítók, hogyan szabják meg áraikat, illetve mit tudnak és mit nem tudnak megcsinálni, csak írjon egy kommentet ide, vagy küldjön egy e-mailt a aniko@paprikatranslations.co.uk címre. Köszönöm szépen! 

A cikket eredetileg a LinkedIn-oldalamra töltöttem fel angolul 2019. február 28-án.

Híres magyar fordítók

Click here to read this article in English.

Paul Auster egyszer az irodalom árnyékhőseinek nevezte a fordítókat.

Hát… sajnos igaza volt. Rendben, az elmúlt pár évben a fordítók is kicsit rivaldafénybe kerültek Debora Smithnek, az ő Han Kang-fordításának és a Man Booker Prize-nak köszönhetően. Azonban az olvasókat nem kifejezetten érdeklik a keményen dolgozó fordítók, akik elhozzák nekik a külföldi irodalmat saját anyanyelvükön. A fordítók legtöbbször a feledés homályába vesznek. Általában hangyaméretű csupán betűkkel említik meg őket az impresszumban – vagy még úgy sem. Elhivatottságukat, átdolgozott éjszakáikat és fáradhatatlan erőfeszítéseiket senki nem ismeri el és fel.

Illetve, gyakran még akkor is, ha lankadatlanul azon munkálkodnak, hogy kedvenc szerzőjének legújabb könyvét olyan formába varázsolják, amelyet Ön saját anyanyelvén is elolvashat, nem fordítóként, hanem valami másként emlékszik meg róluk az utókor, pl. kálvinista lelkészként, tanárként, költőként vagy politikusként. Nem azt mondom, hogy szörnyű dolog, ha remek költőként ismerik az embert, de mégis. Ezek a kiváló emberek megérdemlik, hogy fordítóként is elismerjék őket.

Ezért gyűjtöttem össze Magyarország néhány híres emberét, akiket Ön hittanóráiról, a történelemkönyvekből, a hírekből vagy akár meghatározó költők múzsájaként ismerhet… de nem feltétlenül tehetséges fordítóként.

A nagyításhoz kattintson a lenti képekre!

Úgy érzi, kihagytam egy hírességet, aki megérdemelné, hogy együtt említsük ezekkel a kiváló fordítókkal? Szeretne valakit javasolni a listára? Írjon hozzászólást vagy küldjön egy pár sort nekem elérhetőségeimen keresztül!

Zene és fordítás

zene és fordítás

Ezen a héten egy iszonyatosan érdekes nyilvános rendezvényre látogattam el, amely a Cambridge-i Egyetem által szervezett „Nők, nyelv(ek) és fordítás az olasz hagyományban” címet viselő konferencia egyik előadása volt.

Zene és fordítás

Nem sok kell ahhoz, hogy elcsábuljak az asztalomtól, ha valami fordítással kapcsolatos eseményről van szó, de különösen izgatott voltam, hogy erre elmehettem. Az előadást ugyanis koncert követte. És még csak nem is akármilyen előadásról volt ám szó! Jane Tylus, a Yale Egyetem professzora beszélt friss kutatásáról, amely összeköti a zenét és fordítást, illetve a fordítást és a zenei kíséretet.

Mivel korábban a zene életem mindennapos része volt, és lehetőségem volt zongorán kísérni hegedűsöket és énekeseket, most meg… nos, munkám a fordítás, nagyon kíváncsi voltam, mit mond majd Tylus professzor erről a témáról.

Az előadás

A professzor egy szép Lucrezia Tornabuoni idézettel kezdte előadását. Tornabuoni egy XV. századi író és politikai tanácsos volt, aki Tóbiás könyvét olaszra fordította. Tornabuoni fordítói munkáját egy fohásszal kezdi, amelyben arra kéri Istent, hogy küldje el a fordítás angyalát vagy valami ahhoz hasonlót hozzá, hogy fordítói útján kísérje, csak úgy, mint Rafael arkangyal kísérte Tóbiást expedíciójukon.

Érdekes, hogy a fordító szó olasz megfelelője, traduttore eredetileg „átvezet”, „átvisz” jelentéssel bírt. Mint mondjuk egy hosszú utazásra csatlakozó társ, nem? Innen már könnyű eljutni ahhoz az elképzeléshez, hogy a fordító egyfajta kísérő, vagy, ha az jobban tetszik, a kísérő egyfajta fordító is egyben.

A fordítók és zenei kísérők gyakran másodlagosak vagy alárendeltek a szerzőhöz és a szólistához képest. A háttérben ólálkodnak, a dicsőséget meg inkább meghagyják a „fontosabb” személynek. Néha még aggódnak is, hogy netalántán előtérbe helyezik magukat. (Elég, ha Gerald Moore zongorakísérő Túl hangos vagyok? című memoárjára gondolunk.)

Tylus professzor még nagyon az elején jár kutatásának, de izgatottan várom, milyen konklúziókat von le, miután befejezte munkáját.

A koncert

A koncert tökéletesen kiegészítette az előadást. Egy kiváló Bach szólódarabbal kezdődött, az eredetileg hegedűre íródott d-moll partitával, amelyet maga az előadó, Joy Lisney dolgozott át csellóra. (Ha! A fordítás és a zenei átdolgozások közti hasonlóságok is jó kis téma!) A Bach után egy gyönyörű Chopin csellószonátával folytatódott a koncert Joy Lisney és Naomi Woo előadásában. Végül az estét Brahms Esz-dúr klarinétszonátája zárta Caroline Grint és Naomi Woo tolmácsolásában. Nagyon is élveztem az egyes darabokat, és tetszett az egész koncert koncepciója is.

Azzal, hogy a szervezők a koncertet egy szólódarabbal kezdték, majd két zongorakíséretes művel folytatták, a közönséget arra invitálták, hogy egy kicsit elgondolkozzon a szólista és kísérője közötti kapcsolatról. Hogyan dolgoznak össze? Hogyan segíti a kísérő a szólistát előadása közben? És mi köze ennek az egésznek a fordításhoz?

A koncert alatt arról elmélkedtem, mi a közös a fordítók és a kísérők között. Igaz, hogy mindkét szerepkör hagyományosan másodlagos a fő attrakcióhoz képest. És az is biztos, hogy nem mindig kapják meg ugyanazt a figyelmet, mint szólistájuk vagy szerzőjük. Azonban én mindkettőre társként gondolok, nem csak valami extra kisegítőként, aki miatt egy kicsit kevésbé kínos vagy furcsa az egész helyzet. Mindketten igazi értéket képviselnek és éppolyan tehetségesek/tanultak/képzettek/gyakorlottak/stb., mint a szólista vagy a szerző, és nélkülük valami mindenképp elveszne. Mindketten megérdemlik az elismerést és dícséretet! De tényleg!

Oké, mielőtt teljesen felizgatom magam ezzel a témával kapcsolatban, szeretném megkérdezni Önöket, kedves olvasóim, hogy mit gondolnak erről? Van bármi hasonlóság a fordítók és zenei kísérők között? Vagy a fordítás és zene között? Mihez hasonlítanák a fordítást?

A fordító titkos élete

A fordító titkos élete

To read this blog post in English, click here.

Kíváncsi, hogy vajon mi történik az Ön fontos dokumentuma és a fordító között, miután magukra hagyja őket? Mi történik miután zöld utat ad a fordításra egészen addig, amikor a fordító végre kibukkan odújából egy frissen írt, tip-top fordítással?

Természetesen minden fordítónak megvannak a titkai, hogyan szeret bizonyos dolgokat csinálni, milyen a munkastílusa, de vannak bizonyos dolgok, amiket mindegyik fordító megtesz. Jöjjön velem, nézzünk be a színfalak mögé, és tanuljon velem egy kicsit a fordítók titkos életéről! “A fordító titkos élete” bővebben